Pénz és vásárlás · 3 perc olvasás
Kétszázötvenmillió tartozás rendezése harmincmillió átutalással
Három vállalkozás összesen 250 millió forintot tartozik egymásnak. Megfelelő közös elszámolás mellett ugyanazok a végső pénzügyi egyenlegek összesen 30 millió forint átutalásával is elérhetők. A különbség megértéséhez minden szereplőnél össze kell adni a bejövő és a kimenő összegeket.
Ebben a cikkben
Három fizetési kötelezettség egy körben
A képzeletbeli megállapodásban A vállalkozás B-nek 100 millió forinttal tartozik, B vállalkozás C-nek 80 millióval, C pedig A-nak 70 millióval. Mindhárom összeg ugyanazon a napon, ugyanabban a pénznemben esedékes. Külön-külön teljesítve 100 + 80 + 70 = 250 millió forint kimenő átutalás történne.
Az összes átutalt összeg nem azonos azzal a pénzmennyiséggel, amelynek egyszerre rendelkezésre kell állnia: az egymás utáni fizetések ugyanazt a pénzt is továbbadhatják. A cikk első összehasonlítása a kimenő fizetések összegéről szól. A kezdő likviditásigényhez már az időzítést és az elszámolási szabályokat is ismerni kellene.
A nettó pozíció mindenkinél külön számolható
A vállalkozás 70 milliót kapna és 100 milliót fizetne, tehát nettó 30 milliót adna át. B vállalkozás 100 milliót kapna és 80 milliót fizetne, így nettó 20 millió jár neki. C vállalkozás 80 milliót kapna és 70 milliót fizetne, így nettó 10 milliót kapna. Előjelesen: −30 + 20 + 10 = 0 millió.
Az EKB fogalomtára többoldalú nettósításként írja le a három vagy több fél pozícióit összesítő elszámolást. A saját példánkban a nettó kifizető egyetlen szereplő, A. A másik két vállalkozás nettó kedvezményezett. A nulla összegű ellenőrzés segít kiszúrni, ha valamelyik követelést vagy kötelezettséget kétszer számoltuk, illetve kihagytuk.
Két utalás ugyanazokat a végső egyenlegeket adja
Feltételezett közös megállapodásuk szerint A 20 milliót fizet B-nek, további 10 milliót C-nek. A összes pénzváltozása így mínusz 30 millió, B-é plusz 20 millió, C-é plusz 10 millió. Ez pontosan megegyezik az eredeti három fizetés egyenkénti teljesítése után kapott változásokkal.
A kimenő átutalások összege 250 millióról 30 millióra csökken. A különbség 220 millió, az eredeti összeg 88%-a. Ez a szám a fizetési forgalom csökkenését méri. A szereplők által eladott termékek értékét, a vállalati árbevételt vagy az ügyletek után fennálló nettó vagyoni helyzetet a számolási rövidítés önmagában nem növeli.
A számtani lehetőséghez közös elszámolási keret kell
A példa abból indul ki, hogy mindhárom fél elfogadja a kötelezettségek ilyen rendezését, és az elszámolás szabályai a nettó teljesítést megengedik. Egy vállalkozás a saját számítása alapján nem írhatja egyszerűen át a többiek felé fennálló fizetési kötelezettségeit. Más deviza, eltérő esedékesség vagy vitatott követelés már külön kérdéseket vetne fel.
A nettósításból az sem következik, hogy a fizetési kockázat eltűnt. A modellben A-nak továbbra is elő kell teremtenie a 30 millió forintot. Az elmaradó fizetés kezeléséhez a konkrét elszámolási megállapodást kellene ismerni. A számítás haszna az, hogy világossá teszi: a bruttó ügyletek nagysága, a nettó pozíció és a tényleges pénzmozgás három külön mérőszám.
A példák és a források
A számpéldák saját, szemléltető feladatok; a megadott feltételezésekből és képletekből újraszámolhatók. Valós vállalkozásra, országos statisztikára vagy jövőbeli eredményre nem vonatkoznak.
Forrásellenőrzés: 2026-11-09. A hivatkozások a fogalmakat és a módszert támasztják alá; a példaszámítások a cikk részei.
Négy kérdés a cikkhez
A válaszokból kiderül, melyik összefüggést érted már, és melyik részt érdemes újraolvasnod. A válaszokat és a pontszámot nem mentjük.
