Az aljzatkiegyenlítő mennyiségét a kiegyenlítendő felület és a tényleges átlagos rétegvastagság szorzata határozza meg. A helyiség legmélyebb pontján mért vastagságot az egész területre rávetítve túl sok anyagot számolhatsz. A csak magasabb pontokon végzett mérés viszont kihagyhatja a mélyedések anyagigényét.
Először a kész réteg tervezett felső szintjét kell rögzíteni. Ehhez képest mérd az egyes felületrészek szükséges feltöltési vastagságát. A meglévő padló saját magasságkülönbsége és a felhordandó legkisebb vastagság nem ugyanaz: ha a legmagasabb pont fölé is kell egy réteg, az minden területrészt érint.
A gyártói adat mondja meg a kilogrammot
Anyag kg = terület m² × átlagvastagság mm × fajlagos szükséglet kg/m²/mm.
A fajlagos számot az adott termék adatlapjáról vedd. A Mapei Ultraplan Eco termékismertetője például külön megadja az alkalmazási rétegvastagságot és az anyagszükségletet. A megengedett helyi vastagságot ugyanúgy ellenőrizned kell, mint a mennyiségi szorzót.
A következő szemléltető számításban 1,6 kg/m²/mm fajlagos értéket és feltételezett 25 kg-os kiszerelést használunk. A zsákméretet a saját terméked csomagolásával helyettesítsd. A példaszámítás önmagában nem termékválasztási vagy rétegrendi ajánlás.
Két eltérő mélységű felületrész
Legyen a helyiség 32 m². A szintfelmérés alapján ebből 24 m²-en 4 mm, további 8 m²-en 9 mm az átlagos feltöltési vastagság. A két rész anyagigénye:
- 24 × 4 × 1,6 = 153,60 kg;
- 8 × 9 × 1,6 = 115,20 kg.
Az alapmennyiség 268,80 kg. A felülettel súlyozott átlagvastagság (24 × 4 + 8 × 9) ÷ 32 = 5,25 mm. Ezzel egy lépésben is ugyanaz az eredmény jön ki: 32 × 5,25 × 1,6 = 268,80 kg.
Saját tervezési feltételezésként 6% ráhagyást veszünk fel. A beszerzési alap 268,80 × 1,06 = 284,928 kg. Ezt 25 kg-os zsákokkal elosztva 11,39712 zsákot kapunk, ezért 12 zsák, összesen 300 kg kell a példában. A 15,072 kg különbség a ráhagyásos igény és az egész kiszerelés közötti kerekítésből adódik.
Ha az egész 32 m²-t a legmélyebb rész 9 mm-ével számolnád, már ráhagyás nélkül 32 × 9 × 1,6 = 460,80 kg lenne az eredmény. Ez 192 kg-mal több a felületrészekből levezetett szükségletnél. A különbséget a hibás átlagvastagság okozza, ezért ezt nem érdemes újabb százalékos „biztonsággal” tovább növelni.
Mérési pont és képviselt terület
Tíz mérés egyszerű átlaga csak akkor képviseli megfelelően a padlót, ha a pontok elosztása is ezt indokolja. Ha egy kicsi mélyedésbe hat pont jut, a nagy, magasabb területre pedig négy, a pontátlag a mélyedést túl nagy súllyal veszi figyelembe. Használhatóbb módszer az azonos felületű mérési háló vagy a külön területre mért zónák súlyozása.
Lejtős, hullámos résznél egy zónán belül is átlag kell. Rögzítsd, hogyan jutottál az értékhez. Az átlag mellett őrizd meg a legkisebb és legnagyobb helyi rétegvastagságot. Hiába 5,25 mm az összesített átlag, egy mély üreg ettől még túllépheti a kiválasztott anyag alkalmazási határát. Ilyenkor a javítás módját előbb kell tisztázni, és csak utána véglegesíteni a mennyiséget.
Mi kerüljön a beszerzési listára?
Az aljzatkiegyenlítő-kalkulátorba a 32 m²-es összterületet, az 5,25 mm-es átlagot, az 1,6-os fajlagos értéket, a 25 kg-os zsákot és a 6%-os ráhagyást írhatod. A kalkulátor a tömeget és az egész zsákszámot számolja, helyszíni szintfelmérést nem helyettesít.
A beszerzésben külön sor legyen a kiegyenlítő, az alapozó és az esetleges előjavító anyag; az utóbbiak fogyását a saját adatlapjuk szerint számold. Ha a mélyedések egy részét előre kitöltöd, a kiegyenlítés mennyiségében már az így kialakult felület vastagságai szerepeljenek. Ezzel ugyanazt a feltöltési térfogatot nem rendeled meg kétszer.