Csillagászat és optika

Két csillag közös magnitúdója: előbb a fényáramot add össze

A felbontatlan csillagpár magnitúdóját a fényáramok összegéből kapjuk. Két azonos és két eltérő fényességű csillag példáján követhető a logaritmikus számítás.

Dajka Gábor4 perc olvasás
Dajka Gábor portréja sárga háttérrel
Dajka Gábor

Két közeli irányban látszó csillagot egy műszer egyetlen fényforrásként is érzékelhet. A közös magnitúdó kiszámításához előbb a beérkező fluxusokat kell összeadni, majd az összegből visszatérni a magnitúdóskálára. A magnitúdók egyszerű összege vagy számtani átlaga erre a feladatra alkalmatlan.

A Tejút csillagokkal teli sávja az éjszakai égbolton
Illusztráció: Pixabay · Felhasználási feltételek

A magnitúdó logaritmikus fényességi mutató. Kisebb száma nagyobb megfigyelt fényességet jelent. A következő hipotetikus példákban minden magnitúdó ugyanarra a fotometriai sávra és ugyanarra a nullpontra vonatkozik, a két forrás fénye pedig összeadódik a mérésben.

A fluxus és a magnitúdó kapcsolata

Legyen F a beérkező sugárzási fluxus, F0 a választott rendszer nullponti fluxusa. Ekkor:

m = −2,5 × log10(F / F0).

A relatív fluxus ebből:

F / F0 = 10^(−0,4 × m).

A fluxus például egy meghatározott sávban W/m² egységben adható meg. Az F / F0 hányados dimenzió nélküli, így logaritmusa értelmezhető. Két csillag közös magnitúdója az azonos nullpont miatt:

mössz = −2,5 × log10[10^(−0,4 × m1) + 10^(−0,4 × m2)].

A számológépben ügyelj a zárójelekre: előbb külön kiszámoljuk a két pozitív fluxusarányt, összeadjuk őket, majd az összeg logaritmusát szorozzuk −2,5-del.

Az ellenőrzés egyszerű: az összesített fluxus nagyobb bármelyik külön fluxusnál, ezért a közös magnitúdónak kisebbnek kell lennie mindkét bemenő magnitúdónál. Ha nagyobb értéket kapsz, az előjelet vagy a műveleti sorrendet nézd át.

Első példa: két 5 magnitúdós csillag

Mindkét forrás relatív fluxusa 10^(−0,4 × 5) = 10⁻² = 0,01. Az összeg 0,02, ezért:

mössz = −2,5 × log10(0,02) ≈ 4,2474.

A pár körülbelül 0,7526 magnitúdóval fényesebb az egyik csillagnál. A kétszeres fluxushoz tartozó változás minden kiinduló magnitúdónál ugyanennyi, ha azonos sávban és nullponttal dolgozunk.

A két 5-ös magnitúdó összege 10 lenne, ami sokkal halványabb forrást jelölne. Az átlaguk 5, ami figyelmen kívül hagyná a második csillag hozzáadott fényét. A 4,2474-es eredmény mindkét téves módszertől eltér.

Ha ugyanilyen forrásból négyet fogna össze a mérés, a relatív fluxus 0,04 lenne. A magnitúdó ekkor körülbelül 3,4949. A második kétszerezés ismét 0,7526 magnitúdónyi fényesedést okoz.

Második példa: 5 és 7,5 magnitúdó

A két forrás magnitúdókülönbsége 2,5. A halványabb forrás fluxusa ezért a fényesebb fluxusának tizede. Közvetlen számítással:

F1 / F0 = 0,01; F2 / F0 = 0,001.

Az összeg 0,011, így mössz ≈ 4,8965. A fényesebb csillaghoz képest a változás csak körülbelül 0,1035 magnitúdó. A második csillag itt 10%-kal növeli az elsőhöz tartozó fluxust.

Használható az első forrásra vonatkoztatott alak is:

mössz = m1 − 2,5 × log10[1 + 10^(−0,4 × (m2 − m1))].

Ezzel az alakválasztással először a fényességarányt számolod ki. Nagyon halvány kísérőnél rögtön látszik, hogy a közös magnitúdó csak kis mértékben tér el a fényesebb csillagétól.

Mit kell egyeztetni a bemeneti adatoknál?

Eltérő fotometriai sávban mért magnitúdókat nem szabad közvetlenül ezzel a képlettel összevonni. Egy vörös és egy kék szűrővel mért érték különböző hullámhossztartományt jellemez. A nullponti rendszert is egyeztetni kell, mert azonos számérték eltérő rendszerben más fizikai fluxushoz tartozhat.

Változócsillagoknál a mérési időpont számít. Két különböző időpontban felvett értékből kapott összeg nem feltétlenül ír le ténylegesen megfigyelt közös állapotot. A háttérfény levonása, a műszer felbontása és az elnyelés kezelése szintén része lehet a valódi mérésnek.

A látszó magnitúdó a hozzánk érkező fényt jellemzi. Az abszolút magnitúdóhoz vagy saját fényteljesítményhez a távolság és adott esetben az elnyelés is szükséges. A távolságmodulus-kalkulátor ehhez a kapcsolódó kérdéshez, a grafikus számológép az itt leírt logaritmikus műveletekhez ad segítséget. A közös fényesség számítását mindig a sáv, nullpont és időpont egyeztetésével kezdd.

Háromkérdéses tudáspróba

Válassz kérdésenként egy választ. Minden helyes válasz 1 pontot ér.

1. Mit kell közvetlenül összeadni két felbontatlan forrásnál?

  • A) A magnitúdókat.
  • B) A magnitúdók négyzetét.
  • C) Az azonos sávban mért fluxusokat.

2. Két 5 magnitúdós forrás közös magnitúdója körülbelül mennyi?

  • A) 4,247.
  • B) 5.
  • C) 10.

3. Melyik adatkombináció használható közvetlenül a képletben?

  • A) Bármely két szűrő bármely két száma.
  • B) Azonos fotometriai sávú és nullpontú magnitúdók.
  • C) Csak azonos távolságú csillagok magnitúdói.

Megoldások és indoklás

  • 1. C: A fizikai beérkező fluxusok összeadódnak; a logaritmikus magnitúdóra ezután térünk vissza.
  • 2. A: A fluxus kétszerezése −2,5 × log10(2), azaz körülbelül −0,7526 magnitúdó változást ad.
  • 3. B: A fluxusarányok közös nullponttal és azonos sávban adhatók össze így; a látszó fluxusokhoz a csillagoknak nem kell azonos távolságban lenniük.

Mit jelent a pontszámod?

  • 0–1 pont: Írd fel külön a két 10^(−0,4 × m) értéket, és csak ezek összege után használj logaritmust. Ellenőrizd, hogy a közös magnitúdó kisebb lett-e.
  • 2 pont: A fluxusösszegzést érted. Következőként ellenőrizd a bemenetek sávját és nullpontját, majd számold újra az eltérő fényességű párt.
  • 3 pont: A három kérdésben jól kezelted a logaritmikus skálát és az adatok összehasonlíthatóságát. Próbáld ki a képletet három különböző magnitúdójú forrásra.

Források

További cikkek

Kapcsolódó olvasnivalók

Gyorskereső

Kalkulátorok és útmutatók keresése

↑↓ választásEnter megnyitásEsc bezárás