Lejáratos készletnél az összes darabszám önmagában kevés. A beérkezés, a lejárat és a napi kereslet időrendje határozza meg, mennyi készlet használható fel. A FEFO-elv szerint az elérhető tételek közül a korábban lejáró fogy először. Ettől még maradhat lejáró készlet, ha az adott időszak kereslete túl kicsi.
Két tétel, eltérő lejárat
Szemléltető példánk öt napot vizsgál. Az első napon két, azonos termékhez tartozó tétel elérhető: az A tételből 12 darab, a B tételből 15 darab. Az A a harmadik nap végén kerül ki a modellből, a B csak a nyolcadik nap végén. A napi kereslet három darab, és minden darab helyettesíthető az azonos cikkszámú másik tétellel.
Az első három nap kereslete 3 × 3 = 9 darab. A FEFO-sorrend szerint mind a kilencet az A tétel adja. Az A megmaradó 12 − 9 = 3 darabja a harmadik nap végén lejáró maradék. A negyedik és ötödik napon összesen hat darabot a B tételből szolgálunk ki.
Az ötödik nap végén 15 darab keresletet teljesítettünk, három darab kiesett, és a B-ből kilenc darab készleten maradt. Az ellenőrző egyenlet: 12 + 15 = 15 + 3 + 9. Ha a két oldal nem egyezik, darab veszett el vagy kétszer szerepel a nyilvántartásban.
Miért kevés a teljes készletet elosztani a kereslettel?
A 27 darab induló készlet napi három darabbal osztva kilenc napot adna. Ez figyelmen kívül hagyja, hogy az A maradéka a harmadik nap után már nem elérhető a modellben. A készletfedezet csak akkor számítható egyszerű hányadossal, ha a vizsgált feltételek között az időbeli elérhetőség is teljesül.
Az ötödik nap után megmaradó kilenc darab a példánk szerint még készlet. A későbbi sorsát az ötnapos összeg nem állapítja meg. A választott vizsgálati időhorizont végét ezért külön tüntesd fel a lejáró és megmaradó mennyiség mellett.
Mit jelent a tört napi kereslet?
Egy lassan fogyó terméknél 0,6 darabos napi átlag is reális tervezési bemenet lehet. Ha ezt naponta nullára kerekítenéd, öt nap alatt nulla igényt kapnál, holott a felhalmozott átlag három darab. A DG modellje a kumulált igény egész részének napi változását használja.
Öt napra a 0,6; 1,2; 1,8; 2,4; 3,0 kumulált sorból a napi egész igény 0, 1, 0, 1, 1 darab. Az összeg három. Ez determinisztikus tervezési elosztás; a tényleges vevők megérkezési napját nem jósolja meg.
Hogyan vidd be az adatokat?
A lejáratos készlettervezőben minden külön beérkezési és lejárati tétel saját sor. Meglévő készletnél a ténylegesen megmaradt mennyiséget add meg. A vizsgálati horizontot az eszköz választható időszakai szerint állítsd be; az ötnapos fenti részlet a működési elv kézi szemléltetése.
A program a lejárati napot még kiszolgálási napnak tekinti, és a maradékot a nap végén vezeti ki. Ez kifejezett számítási feltevés, amely termékbiztonságot vagy jogszerű értékesíthetőséget nem igazol. A tényleges határdátumot a termékre és a saját folyamatodra érvényes követelmények alapján kell megadni.
Forrás
A FEFO-raktári sorrendhez: Microsoft Learn – picking by FEFO. A napi kereslet szétosztása, a dátumhatár és a példaszámok a leírt saját modell részei.